Ilyen volt nekem a tegnapi. Egy kislánynak készültem vörös bársony tortát csinálni. A tészta is, a krém is pikk pakk kész, nem egy nagy ügy..
Minden azzal kezdődött, hogy hétfőn rendeltem gél alapú ételszínezéket, meg marcipán helyettesítő bevonót, fehéret és színeseket, a tervem ugyanis az volt, hogy majd én fehérrel bevonom, és színes pillangókat és virágokat ragasztok rá..elsőre csináltam volna, de a fejemben tökéletes volt.:))
Itt álltam tegnap egész nap, de a futár nem érkezett meg..már meg akkor mi legyen..
Nekiálltam folyékony színezővel, ami ugyan hiába piros, a süti sosem lesz tőle piros..így vörös bársony helyett máris megkaphatja a torta a rózsaszín álom nevet, gondoltam..de aztán valahogy mégsem lett olyan durva, öröm és boldogság. Szép szín.
A recept 30 centis formára szólt, én 22 centisben sütöttem, így a tésztából vettem el egy adagot még nyersen, hogy én azokból muffint sütök, amit a krémmel feldíszítek és cup cake-ként ajándékozza tovább a fiam, nőnap alkalmából.
A krémet is elkészítettem, szuper. Nagyon jó állagú, lehet vele haladni.
Kész volt a tészta, kész volt a krém, én meg vártam vártam a bevonót, ami nem érkezett meg..nem baaaj, akkor majd bevonom a krémmel mesterien.
Elsőnek megcsináltam a muffinokat, akarom mondani a cup cakekeket (lehet nem jól írom):D, külön is rakosgattam, hogy kinek hány darab..
Aztán magam elé vettem a tortát..nézegettem a krémet..gyanúsan kevésnek tűnik..ááá..csak képzelődöm..nézem az órát..boltok már nincsenek nyitva..nem baj, a krém elég lesz.
Egymásra pakoltam a három réteget, vékonyan bekentem a torta felületét, és azóta is csak bízom benne, hogy elég krém van a belsejében a rétegek között. :D
Olykor kinyitottam rá a hűtő ajtót, valami nem stimmel..olyan lapos..hát peeersze, hiszen muffint is csináltál, te hülyenő. Lehet túl sokat vettem el a tésztából. De akkor ezen nem problémáztam, gondoltam, ha lapos lesz, majd csinálok hozzá egy gyors és finom csokis lapot, az fog váltakozni a vörössel, és úgy majd elég magas lesz. Persze, elfelejtettem.........nem baj, marad lapos..és amúgy is, akkor tuti nem lett volna elég a krém. :))
Közben nyújtani kezdtem a natúr marcipánt, ami színben sem az igazi, úgyhogy csak vágtam a fancsalibbnál fancsalibb fejeket. Ahogy kinyújtottam, abban már biztos voltam, hogy díszítésre nem lesz elég, csak bevonásra..na akkor most mi legyen? Úgy döntöttem, mégsem kap marcipán bevonatot..ha az unidecet nem hozták meg, akkor a teljes tervet felülírom. Bevonom a megmaradt kevéske krémmel, gyönyörűen, mint a profik. Csak azt felejtettem el, hogy én nem vagyok profi. És ezt a krémet még Buddy Valastro sem erre használja, igaz, neki tutira sikerülne ezzel is simává varázsolnia a torta felületét (meg biztosan még csomó mindenki másnak is), de ezen kár keseregni, hiszen nem vagyok Buddy, sem más. :)
Nem sikerült. Óanyámmitcsináljakmost...
És akkor eszembe jutott, hogy végül is ez egy kislánynak lesz, igazából a fiamtól, nőnapra meg névnapra..semmi jelentősége, lazujjá' le de most rögtön...Semmi jelentősége? Hogynelennemár..de arról nem veszünk tudomást..vívódtam csendben magammal.
Végül kitaláltam, hogy ez direkt rücskös felületű torta lesz, és a hibákat rászórt morzsával és fahéjjal majd palástolom..és hozott a gyerek egy zacskó francia drazsét, azt is lenyúlom.
Megszületett hát ez a csoda, amit próbáltam olyan jól fotózni, hogy ezt a történetet ne is kelljen megemlíteni, de bármilyen szögből is nézegettem, fotóztam, valahogy egyik sem lett az igazi..
Ezért, gondoltam, jobb, ha maradok az eredeti, őszinte verziónál..
Azért ez ne tántorítson el senkit, mert nagyon finom tortáról beszélünk, és még én is reménykedem benne, hogy ha kinyitom a hűtőajtót és meglátom eme remekművet, majd teljesen elalélok a gyönyörtől...:)))
Vagy, ha én nem is, majd a pici lány..
És remélem elég krém van benne...:DDD
Recept némi változtatással innen és innen.
